Rudolf Steiner

Mikor a külsőn keresztül megnyilvánul a szellem: ez a szép.

A valódi türelemmel párosult szelídség és hallgatás megnyitja a lelket a lélekvilág számára.

Engedjük, hogy a dolgok és események szóljanak hozzánk, és ne mi beszéljünk róluk!

Aki ismeri az életet, az tudja, hogy milyen kevéssé lehet valakit logikus érveléssel meggyőzni. Ami a lélekben a döntő elhatározást meghozza, sokkal mélyebben járó valami, mint a logikus érvelés.

Nem az számít, hogy ki mennyire viszi valamely idő alatt, csupán az, hogy eltökélten keres.

A világ gondolatok szerint épül fel, ezért megítélhetünk gondolatokat belőle.

Csak azok a pillanatok a megismerés pillanatai, amikor minden ítélkezés és kritika elhallgat bennünk.

Minden ember kötelessége, hogy megértse a lélek útját; megértse, hogy honnan és hová.

Az ember a világot megismerve önmagára talál, és magát megismerve föltárul számára a világ.

Nem az a feladatunk, hogy a felnövekvő generációnak meggyőződéseket közvetítsünk. Hozzá kell segítenünk, hogy a saját ítélő erejét, a saját felfogóképességét használja. Tanuljon meg a saját szemével nézni a világban. (...) A mi vélekedéseink és meggyőződéseink csak a mi számunkra érvényesek. Az ifjúság elé tárjuk őket, hogy azt mondjuk: így látjuk mi a világot. Nézzétek meg most már ti is, milyennek mutatja magát nektek. Képességeket ébresszünk fel, és ne meggyőződéseket közvetítsünk. Ne a mi igazságainkban higgyen az ifjúság, hanem a mi személyiségünkben. Azt vegyék észre a felnövekvők, hogy mi keresők vagyunk, és őket is a keresők útjára kell vezetnünk.

Mindenfajta nevelés önnevelés, és mi mint tanítók, nevelők csak a saját magát nevelő gyermek környezetét alkotjuk. A legkedvezőbb környezetet kell teremtenünk, hogy a gyermek úgy nevelje általunk önmagát, ahogy belső sorsát követve nevelődnie kell.

A szépet csodálni, Az igazat óvni, A nemeset tisztelni, A jót körülölelni, Ez vezeti az embert Az életben célokhoz.

Az a feladatunk, hogy a gyermek környezetében olyan hatást fejtsünk ki, hogy egészen a gondolatokba és érzületekbe menően a jót, az igazat, a szépet és a bölcset utánozó lénnyé lehessen.

Az egész gyermek olyan, mint egyetlen érzékszerv, minden hatásra reagál, amit emberek váltanak ki belőle. Hogy egész élete egészséges lesz-e vagy sem, attól függ, hogyan viselkednek a közelében.

Az élményekkel járó benyomások lassanként eltûnnek emlékezetünkből, de nem tûnnek el gyümölcseik. Nem emlékezünk már összes gyermekkori élményünkre, amikor írni és olvasni tanultunk. Nem tudnánk azonban írni és olvasni, ha ezeket az élményeket nem éltük volna át, és ha eredményük képességek formájában nem maradt volna meg.

A gyermeket tiszteletben kell fogadni, szeretetben kell nevelni és szabadságban kell elbocsátani.

A dolgok általában úgy végződnek, ahogy kezdődnek.