Sam Harris

Aki úgy véli, hogy a Tízparancsolatnál nem lehet jobb megfogalmazást adni az erkölcsről, valóban tartozik annyival önmagának, hogy elolvasson még néhány szent könyvet. (...) Mahávira, a dzsain pátriárka egyetlen mondatával felülmúlta a Biblia minden erkölcsiségét: "Ne bánts, ne sebezz meg, ne nyomj el, ne vess szolgaságba, ne sérts, ne kínozz, ne gyûlölj, ne gyilkolj egyetlen teremtményt és egyetlen élőlényt sem!". Képzeljük el, mennyire más lenne a világ, ha ez lenne a Biblia legfőbb előírása!

Hogy a Biblia tökéletes erkölcsi útmutató lenne, az egyszerûen megdöbbentő gondolat, ha tekintetbe vesszük, mi áll benne. Isten egyenesen azt tanácsolja a szülőknek, hogy valahányszor gyerekeik rakoncátlankodnak, vesszőzzék meg őket (...). Ha pedig annyira szégyentelenek, hogy még vissza is beszélnek nekik, meg is kell ölniük őket (...). De megkövezés jár az eretnekség, házasságtörés, homoszexualitás, szombatnapon végzett munka, faragott képek imádása, varázslás vétkéért, és még egy sor másik elképzelt bûnért is.

Az erkölcsi kérdések valójában a boldogságról és a szenvedésről szólnak. Ezért nincsenek morális kötelezettségeink a sziklák iránt. Amilyen mértékben befolyásolják cselekedeteink pozitívan vagy negatívan más lények élményeit, annyiban vonatkoznak rájuk az erkölcsi kérdések.

Minden hithû muzulmánnak éppen annyi oka van arra, hogy muzulmán legyen, mint Önöknek, hogy keresztények. Az ő indokaikat Önök mégsem találják meggyőzőnek. A Korán több helyütt a Teremtő tökéletes szavának nyilvánítja magát. A muzulmánok maradéktalanul hisznek ebben, akárcsak Önök a Biblia saját magára vonatkozó hasonló állításában. (...) Vajon miért nem okoz Önöknek álmatlan éjszakákat, hogy ne térjenek-e át az iszlám vallásra? Be tudják bizonyítani, hogy Allah nem az egy igaz Isten? Be tudják bizonyítani, hogy Gábriel arkangyal nem kereste fel Mohamedet a barlangjában? Természetesen nem tudják. Mégsem kell bizonyítaniuk mindezt, hogy abszurdnak minősítsék és elvessék a muzulmánok hitét. Rájuk hárul a bizonyítás terhe. (...) Az a helyzet, hogy a muzulmánok hitére vonatkoztatva Önök is pontosan tudják, mit jelent ateistának lenni. Hát nem nyilvánvaló, hogy a muzulmánok becsapják önmagukat? (...) Dehogynem! Fogjuk fel végre, ahogy Önök látják az iszlámot, pontosan úgy látja minden egyes muzulmán a kereszténységet. És minden vallással pontosan ugyanez a helyzet.

Akiket úgymond átformált Krisztus szeretete, sok esetben mélységes, ha nem kifejezetten gyilkos intoleranciával fogadják a kritikát. Miközben szeretnénk ezt az emberi természetnek tulajdonítani, az is világos, hogy gyûlöletük jelentős erőt merít a Bibliából. Hogy honnan tudom? Mert legindulatosabb levélíróim mindig fejezet és vers szerint idézik.

Különböző elnevezések vannak azokra az emberekre, akik sokféle racionálisan megmagyarázhatatlan dologban hisznek. Ha a hiedelmei rendkívül közkeletûek, azt mondjuk, vallásos, egyébként pedig nagy valószínûséggel, hogy bolond, pszichotikus vagy téveszméi vannak... Világos tehát, hogy az épeszûség a számokon múlik.

Miután minden újabb generációnak megtanítják, hogy a vallásos kijelentéseket nem kell úgy igazolni, ahogy mindegyik másikat, a civilizációban még ma is hemzsegnek a bolondok seregei. Még ma is képesek vagyunk halálba menni ősi írások miatt.

Aki tudatában van a szomorúságnak, az nem szomorú. Aki tudatában van a félelemnek, az nem fél. Abban a pillanatban azonban, hogy elveszek a gondolataimban, éppen úgy összezavarodom, mint mindenki más.