Sandra Brown

Az érdemes dolgokra várni is érdemes, bármilyen sokáig tart. Ha kell, egy életen át.

Nincs ahhoz fogható érzés, mint az izgalom, melyet az ember szerelmesen tapasztal meg.

Mi visz rá valakit arra, hogy megmássza a Mount Everestet vagy akár autóversenyző legyen? Nem a pénz. (...) Hanem inkább a közönség meglepett felmorajlása.

Talán jobban oda kellene figyelnem az emberek véleményére. Biztonságosabb lenne a helyzetem. De egyszerûen nem vagyok hajlandó olyasmire vesztegetni értékes perceket, hogy X mit gondol rólam, többek közt azért sem, mert valószínûleg tévednék. Hosszabb távon kifizetődőbb, ha az ember azt teszi, ami jó neki, és nem azt, amiről úgy hiszi, hogy mások szerint jó neki.

A szerelem nem történik meg csak úgy, egy szemvillanás alatt. Sokszor évek kellenek hozzá, hogy két ember között kialakuljon.

A nyomorúság csontig hat. Olyan, akár a jeges szél, amitől az ember még a paplan alatt is vacog, és reménye sincs arra, hogy valaha felmelegedjék. A nyomorúságtól csikorognak a fogak és megfájdulnak az izmok.

Minden, még a siker is úgy érkezik, hogy árcédula lóg rajta.

Semmi sem fogható ahhoz a bizsergéshez, amit a szerelem során tapasztalunk meg.

Néha az a jó hír, hogy nincs hír.

Önzetlenül és feltétel nélkül kell adnunk magunkat, különben az már nem szeretet.

A bosszú kétélû fegyver. Rendszerint a visszájára fordul, és a bosszúállón is sebet ejt.