Szerző

Scott Kelly

A veszélytelen, biztosan kivitelezhető dolgokkal az ember csak az idejét vesztegeti.
A rituálékat csak vékony vonal választja el a hiedelmektől.
Életveszélyes helyzetben a babonák a nem hívők számára is megnyugtatóak lehetnek.
Nem vagyok vallásos, de ha az ember arra készül, hogy rakétával kilőjék a kozmoszba, nem árt az áldás.
A legrosszabb apa és anya is az ember egyetlen apja és anyja.
Bizonyos embereknek szükségük van a konfliktusokra, mert úgy érzik jól magukat, és ha nincsenek problémák, akkor csinálnak.
A konfliktuskeresők gyermekeiben kialakul az az érzelmi kontroll, amely a szüleikből hiányzik - a viszálykodók békességszeretőket nevelnek.
Bizonyos dolgokban a "jobb" az "elég jó" ellensége.
Megfelelő emberekkel a legnehezebb nap is könnyû; rossz társakkal a legegyszerûbb feladat is kínlódás.
Ha más ront el valamit, könnyû azt mondani, hogy "én sose tennék ilyet". Bárkivel bármi előfordulhat, és ezt állandóan szem előtt kell tartani, hogy megvédjen a tragédiákat előidéző elbizakodottságtól.
Mindannyian meghalunk, és a halál sokkal tovább tart az életnél. Úgy érzem, bizonyos értelemben sejtem, milyen lesz, hiszen a születésünk előtt is "halottak" voltunk.
A rémisztő és a szórakoztató élmények közötti határvonal nagyon vékony lehet.
A változatosság erősebbé teszi a csapatot, mert a közös sikerhez mindenki saját erősségeivel és a küldetésünkre vonatkozó sajátos látásmódjával járul hozzá.
A napok gyorsan telnek, de a hetek csak vánszorognak.
A Föld a leggyönyörûbb dolog, amelyet életemben láthatok.
Sok embert már az is elbûvöl, hogy injekciót adok be magamnak. Megtanulom, hogy néha a leghétköznapibb dolgok ragadják meg az emberek képzeletét.
Nem szeretek csalni, de megtanultam, hogy a problémákat kreatívan kell megoldani.
A Nemzetközi Ûrállomáson kivételes helyzetben vagyunk. Ha kinézek az ablakon, egy gyönyörû bolygót látok, amely hívogatónak és békésnek látszik. Sajnos nem az.
Tanúi lehettünk annak, hogy az ember néha milyen erőszakos, és mekkora károkat okozunk egymásnak - nem csak a tetteinkkel, hanem felelőtlen szavainkkal is. Jobbak vagyunk ennél. Muszáj, hogy jobbak legyünk! (...) Akik hozzánk hasonlóan abban a kiváltságban részesülnek, hogy az ûrből letekinthetnek a Földre, más nézőpontból látják bolygónkat és lakóit, az embert. Most biztosan tudom - sohasem voltam ennyire biztos benne - hogy muszáj jobbnak lennünk!
Az ember néha nem is érzi, mennyire kimerült, csak akkor veszi észre, amikor a körülmények megengedik, hogy erre is odafigyeljen.