Selye János

Szerintem az embernek az a végső célja, hogy kifejezze önmagát, kifejezze oly teljesen, amennyire csak szándékainak megfelelően lehetséges. Keresheti ezt akár a Teremtőhöz, akár a Természethez fûző harmóniában és egyesülésben, de a cél csak akkor jó, ha az egyéniségnek leginkább megfelelő hosszú és rövid távú törekvések, a magvető igyekvő fáradtsága és az arató öröme kiegyensúlyozódnak benne.

A gondolat (...) gyakran éjszaka, az ágyban születik meg; minthogy azonban a gondolat létrejötte nem jár fájdalommal, sokszor nem ébredünk fel eléggé, hogy keményen megragadjuk és a tudatba emeljük, mielőtt visszacsúszik a tudattalanba.

Talán nem is olyan rossz dolog, ha mindenki kijelenti, hogy ő csak azzal kíván foglalkozni, amihez a legjobban ért.

Nincs egyetlen érző ember sem, aki ha a felhőtlen éjszakai égboltra tekint, meg ne kérdezné önmagától, mi a rendeltetése a csillogó égitesteknek, és mi az, ami a világmindenség rendjét megszabja. Ugyanez a kérdés támad bennünk, ha az emberi testbe helyezett liliputi világmindenséget kémleljük, vagy akár csak azt a titkokat firtató emberi szempárt, mely minduntalan összefüggéseket keres e két világ között. Ha a megértés bármely fokáról szemléljük is a Természet megnyilvánulásainak harmonikus nagyvonalúságát, az emberi érzékelés legnagyszerûbb élményében részesülünk. Aki e nagyság egyetlen parányát is megragadja, máris... célt ért el. És észreveszi, hogy segítséget kapott, amit az élet mindennapjain kamatoztathat... Ha tekintetünket a végtelen nagyra szegezzük, hétköznapi gondjaink semmiséggé törpülnek. Van egyfajta nyugalom és lelki béke, amit csak a felsőbbrendûhöz való kapcsolódás nyújthat.

Elismerés nélkül éppen úgy nem élhet az ember, mint a hal víz nélkül. Az elismerés hiánya csődélmény, ami megbetegítő stresszt okoz.

A mindennapi tapasztalat és a történelem arra tanít, hogy a biológiában és az orvostudományban az ész ritkán távolodhat el a tényektől anélkül, hogy el ne tévedjen.

Minden embernek szüksége van valamilyen célra az életben, amit tiszteletben tart és büszke, hogy dolgozik érte, mert csak úgy maradhat egészséges.

Csak az a fajta ismeret, mely a természet lángoló, mélységes szeretetéből és értéséből táplálkozik, képes arra, hogy felépítse a kérdések helyes rendszerét, s elnyerje jutalmul a Természet válaszait.

Minél magasabb rendû a tudományos alkotás, annál inkább következik az ösztönökből és az érzelemvilágból. Ahhoz, hogy egy nagy álmot valóra válthassunk, először is tudni kell nagy dolgokról álmodni; másodszor, állhatatosságra kell szert tennünk, hogy hinni tudjunk az álomban. Az annyit dicsőített gondolkodóképesség általában mindenkiben megvan, aki tudományos álmokat hajszol; hogyan lehetne hát ez az általános tulajdonság a felfedezés ritka feltétele?

Az ösztön és a logika állandó harcban állnak egymással, mert amit akarunk, az gyakran nem logikus, és ami logikus, azt sokszor nem akarjuk.

A képzelet akkor hasznos a tudomány világában, ha a fontos dolgok iránti éles, kifinomult érzékkel párosul.

A sikert legjobban a siker növeli, s leginkább az eredménytelenség gátolja.

Miképpen izmaink petyhüdtek lesznek és sorvadásnak indulnak, ha nem használjuk őket, agyunkban is zûrzavar és rendetlenség támad, ha nem foglalkoztatjuk olyasmivel, amit arra érdemesnek tartunk.

Az embernek az elismerés kell; a folytonos bírálat (...) csak a csalódás és hiábavalóság érzetét kelti.

Az életnek az ösztönök és az érzelmek szabnak irányt, de csak az értelem vezette logika képes megítélni, hogy a kijelölt út követéséhez megfelelő eszközöket alkalmazunk-e.

Amíg csak élet lesz a Földön, addig szükségszerûen az önzés marad a viselkedés egyik legfőbb mozgatója; ha ez megszûnik, akkor maga az élet is semmivé lesz.

A tökéletesség nem létezik, de mindenfajta teljesítményből van csúcsteljesítmény; elégedj meg azzal, hogy afelé törekszel.

Még a legszerényebb pályafutás eseményei között is mindig akad olyan, amelyre büszkén emlékezhetünk vissza.

Az emberek nem születtek egyformának, de természetes joguk, hogy egyenlő lehetőségekkel rendelkezzenek. A szabad társadalomban a teljesítmény legyen az előrehaladás mércéje.

Bármilyen módszeresen gyûjtöd is a szeretetet, sohase vesztegesd idődet arra, hogy veszett kutyával barátkozol.