Simon Márton

Most úgy hallgass, mint a telefonod, amikor félórás nagymonológban vallasz be mindent, azután rájössz, hogy a második mondatnál lemerült.

Mindig is arra vágytam, hogy rózsaszín telefonokba mentsék el a számom.

Ha nem úsztál még a 8 fokos óceánban, semmit nem tudsz az életbenmaradásról.

Az előbb beszéltem egy haldokló 5 éves gyerek anyjával. Narancsot eszem. Arcomba vág a januári nap.

Volna még remény, csak az óraszerkezetből kéne kinyalnom a mézet.

A szív egy tropikárium, a közepén ülve halas szendvicset eszik egy szipogó gyerek.

Van vagy 3000 könyvem. Nem segít.

Hívjon fel, aki tudja, mire vágyom.

Álmodni annyi, mint jelen lenni valahol, ami nincs.

Az idő egy szuszogva kocogó, kövér kisfiú.

Azt álmodtam egy ismeretlen nőről, hogy az özvegyem. Szia. Hiányzol.

Csepp: egy tökéletesen pontatlan mértékegység.

A laptopot otthon hagytam. Tele van a fotóiddal, és én nem akarom többé simogatni a képernyőt, hazudni, mert nem őszinteségre van szükségem, hanem rád.

Nem vers, csak tanítom beszélni a szorongásaimat.

Nem érek rá, lélegzem.

Vagy hat nő használta ezt a pólómat pizsamának; ebben temessetek el.