Simone de Beauvoir

Nem tudjuk meg, kik vagyunk, ha nem akarjuk megtudni, kik leszünk.

Szerelmünk szilárd valóság volt: olyan elpusztíthatatlan, mint maga az igazság. Csak éppen múlt az idő, és én nem tudtam róla. Az idő folyása, a lefolyó vizek eróziója; az idő vizei elpusztították szerelmét. És az enyémet miért nem?

Az önismeret nem garancia a boldogságra, csak lehetővé teszi azt, de bátorságot ad, hogy harcolj érte.

Változtasd meg az életed még ma! Ne kockáztasd a jövőt, cselekedj most, késedelem nélkül!

Egy szokás már-már társaság - mint ahogy egy ember társasága is gyakran csak egy megszokás.

Senki nem születik nőnek, azzá lesz.

Olyan büszke voltam a házasságunkra: ideális házaspár. Bebizonyítottuk, hogy a szerelem lehet tartós, anélkül, hogy megkopna. Hányszor védelmeztem a teljes hûség elvét! Romokban a mintaszerû házaspár! Maradt egy férj, aki csalja a feleségét, és egy elhagyott asszony, akit félrevezetnek.

Nincs természetes halál: semmi sem természetes soha, ami az emberrel történik, mert jelenléte vitássá teszi a világot. Minden ember halandó, de a halál minden egyes ember számára baleset, s méltatlan erőszak, még akkor is, ha szembenéz vele.

Nő vagyok; de nő-voltom sem kellemetlen helyzetet, sem alibit nem jelentett számomra. Annyi bizonyos, hogy egyik adottsága életem történetének, s nem magyarázata.

Embernek lenni végtelenül fontosabb, mint azok a sajátosságok, melyek az embereket egymástól megkülönböztetik.

Az ember nem világíthatja meg a maga életét, ha itt-ott fényt nem vet a többiekére is.

Férjet találni mûvészet, megtartani munka.

Ahol a társadalom tiltja az erőszakot, ott a testi erő többé nem forrása a hatalomnak.

A barátság kényes szerkezet; beletörődik bizonyos osztozkodásokba, de vannak monopóliumok, amiket megkövetel.

Olyan fárasztó gyûlölni valakit, akit szeret az ember!

Az, amit "mondani illik", épp annyira szabályozott, mint az, amit "tenni illik".

Gyerekeket szülni, akik majd a maguk idején szintén gyerekeket szülnek, annyit jelent, mint a végtelenségig ismételni ugyanazt az unalmas refrént; a tudós, a mûvész, az író, a gondolkodó más, ragyogó és vidám világot teremtenek, amelyben mindennek megvan az értelme.

A vallásos tények nem meggyőzők, csak a meggyőzöttek számára.

A könyvekben az emberek nyilatkoznak szerelemről, gyûlöletről, szívüket mondatokba öntik; az életben sohasem ejtenek ki olyan szót, melynek súlya lenne.

A gondolatok saját tetszésük szerint jönnek-mennek a fejünkben, az ember nem szándékosan hiszi azt, amit hisz.