Stefan Klein

A világon hatmilliárd ember él, és a boldogsághoz is hatmilliárd út vezet.

A boldog pillanatok tudatosítása garantált módszer arra, hogy magunk mögött hagyjuk a boldogtalanságot.

A vagyon és a befolyás nem javítják a hangulatot, ha utána már azonnal a következő cél lebeg a szemünk előtt.

A gondolkodás tekintetében a férfi és a nő között meglehetősen apró a különbség, a szerelemben ellenben jelentős.

Olykor fennáll a veszély, hogy saját kellemes érzéseink játékszerévé válunk.

Az élet igazi mûvészete abban áll, ha felismerjük a boldogságot a boldogtalanságban és a boldogtalanságot a boldogságban.

A pozitív érzések nem a sors ajándékai, az embernek meg kell dolgoznia értük.

A boldogság és a boldogtalanság (...) a tanítómesterünk, akiknek segítségével a természet nevel bennünket.

Az idő az az anyag, melyből életünk áll.

Ha "nincs idő" valamire, az általában azt jelenti, hogy valami más pillanatnyilag sokkal fontosabb számunkra.

Hogy valami mennyit ér a szemünkben, az akkor mutatkozik meg, ha cserébe valamiről le kell mondanunk.

Ha megszólítunk egy tanulóvezetőt, akinek még minden egyes kapcsoláshoz és sebességváltáshoz tudatos koncentrációra van szüksége, akkor jó, ha előtte bekapcsoljuk a biztonsági övet.

Ha úgy érezzük, hogy egyszerre több cselekvés fonalát a kezünkben tartjuk, akkor figyelmünk valójában csak ide-oda ugrál.

Az időhiány nőnemû jelenség.

Ha két ember az ötvenedik születésnapját ünnepli, akkor lehet, hogy egyikük minden további nélkül kétszer annyi élményre tekinthet vissza, mint a másik. Élete nem csak színesebbnek, de kétszer olyan hosszúnak is tûnhet.

Ha jobban megtöltjük élettel az időt, akkor az életnek is több időt adunk.

Minden egyes pillanat az élet mozaikköve - világos és sötét, színes vagy kopott, arany vagy ébenfekete. És ahogy a mozaikot is csak egész képként a távolról szemléljük, és csak ritkán vesszük szemügyre egyenként a mûvészien egymás mellé rakott kövecskéket, ugyanúgy nem látjuk a pillanatot sem, melynek mindent köszönhetünk. Amit életnek nevezünk, az végül is nem más, mint számtalan pillanat gyûjteménye.

Egy óra olykor több, néha viszont sokkal kevesebb, mint perceinek összessége.

A természet úgy programozta az emberi értelmet, hogy észlelni tudjuk a percek és órák múlását. De mi magunk határozzuk meg, hogy hogyan tesszük ezt.

Az idővel kapcsolatban eddig csupán egyetlen tapasztalatot szereztünk: mindig hiányt szenvedünk belőle.