Stephanie Garber

Sosem szerettem az esőt (...), elmos minden varázslatot.

Te mindig csak azt nézed, mit veszíthetsz, azt sosem, hogy mit nyerhetsz? Vannak dolgok, amiket bármi áron érdemes megszerezni.

Még ha másoknak nem is hazudunk, saját magunkat elég gyakran be szoktuk csapni.

A jövő leginkább olyan, mint a múlt: nagyjából meg van határozva, de mindig lehet rajta változtatni.

A remény, az nagyon erős érzelem. Vannak, akik azt mondják, önmagában is képes táplálni a csodát. Igaz, megfoghatatlan, és nem annyira maradandó, de nem kell belőle sok.

A megvalósuló álmok gyönyörûek, de ha az ember egy álomból képtelen felébredni, az rémálommá válhat.

Élni nem csak annyi, mint biztonságban lenni.

Túlélni nem elég: élni kell.

Minden embernek hatalmában áll, hogy megváltoztassa a sorsát, ha elég bátor hozzá, hogy harcoljon azért, amit mindennél jobban kíván.

A hősöknek nem jár a boldog befejezés. Õk másokat segítenek hozzá.

Minden történet igazságokból és hazugságokból áll. Az számít, miként hiszünk bennük.

Sajnos nem mindenki részesül igazi befejezésben. A legtöbb ember feladja, amikor a történetében a legrosszabbra fordulnak a dolgok, és reménytelennek érzi a helyzetét. Pedig épp ekkor van leginkább szükség a reményre. Csak a kitartóak juthatnak el az igazi befejezésig.