Stephen Vizinczey

A szerelem az örökkévalóságot villantja fel a szenvedély pillanatában, csoda-e hát, ha az ember már-már elhiszi, hogy az igaz szerelem örökké tart?

Hogyan szerethetne az ember akárkit is, ha önmagát nem szereti?

Az élet értelmetlen és gyötrelmes összevisszaság.

Amit a társadalom fontosnak szentesít (...), az erkölcsi kötelességgé válik, ahhoz igazodni kell. Ha nem igazodunk, gyötör a lelkiismeretünk.

Ezeréves írott történelmünk sorozatos vereségek átvészelésének iszonyúan egyszerû históriája. Mindig van egy tatárjárás, de valahogy túléljük. A magyar népnek (...) nemzeti vallása a történelem: a megpróbáltatások mindent kibíró elviselésének a történelme. Fejünk zúg a sorscsapásoktól, de szívünk csordultig van a büszkeséggel, hogy mégse pusztult ki nemzetünk.

A szerelem ritkán tart sokáig... s az a baj, hogy lehet egyszerre többet szeretni.