Steven D. Levitt

Mindig meglep, milyen könnyen és milyen ostoba okokból hazudnak az emberek.

Képzeljünk el egy olyan közeget, ahol a teljesítmény a legfontosabb (például a profi futballban vagy egy befektetési banknál)! Ezeken a helyeken senkinek eszébe sem jut élethosszig tartó kinevezéseket osztogatni. Akkor az oktatásban miért tesszük?

A szavazók azt szeretnék, ha a politikusok nehéz problémákat orvosolnának, amelyek hosszú távú erőfeszítéseket kívánnak meg: közlekedés, egészségügy, gazdasági fejlődés, külügyek stb. A politikusok érdeke azonban az, hogy a maguk hasznát keressék (megválasztassák magukat; anyagi támogatást szerezzenek; megszilárdítsák a hatalmukat), és rövid távon profitáljanak. És bármennyire nem tetszik a viselkedésük, ők csupán azt teszik, amire a jelenlegi rendszer készteti őket.

Már maga az elgondolás, hogy a kötelező sorkatonaság bármire is megoldás lehet, teljességgel elhibázott. Mert épp a "rossz" emberekből csinál katonát: azokból, akiket egyáltalán nem érdekel a dolog, akiknek semmi tehetségük hozzá, és akiknek van olyasmi az életükben, amit sokkal fontosabbnak tartanak.

Egy valódi vállalkozás nagyon távol áll attól az idealizált profittermelő gépezettől, amelyet a közgazdaságtani tankönyvek leírnak. A zûrzavar általános, de miért is csodálkozunk? A cégek végeredményben emberekből állnak, és ha az embereket a közgazdaságtan általában csak összezavarja, akkor miért ne zavarná össze a cégeket is?

Mi a több Amerikában: a fegyver, vagy a fegyverviseléssel kapcsolatos vélemény? Nehéz megmondani.