Szaniszló Judit

Lapos a hasad, ki tudja, meddig, azt szeressed, elapadnak ugyan belőle lassan a lehetőségek, a horpadt melled alatt a nagy testedben nem lesz lassan helye másnak, csak a milettvolnának és a mileszmajdhának.

Mindenki meg fog halni. Valakik mégis mindig élnek, egyszerre sokan. Annyi meghalás ellenére. (...) Vagyunk, majd nem, pedig de jó, mikor igen, és de szar, amikor valaki egyszerre csak nem.

A tudni, az nem youtube prezentáció. A megvilágosodni, az nem index címlap.

Az átlátni, az nem jövő heti mûsorújság. A boldognak lenni, az nem csokigyár. A felismerni, az nem államilag finanszírozott képzés. Az együtt érezni, az nem összehasonlító élettudomány. A különélni, az nem egy rosszul szigetelő gipszkartonfal.

Az utazni, az nem kilométeróra. A megérkezni, az nem üres benzintartály.

Influenza, hasmenés, szorulás, száraz köhögés, hurutos krahácsolás, kézfogás, pattanás, pörsenés, izzadás, tüsszentés, csók, nyál. Az élet tele van rettenetes meglepetésekkel.

Nehéz

T. Világ,

Ha az ember elképzeli az összes lehetséges lottószámhúzast, és utána az egyik pont bejön, az dramaturgiailag nemkívánatos dolog.

Mindig egyedül vagyok. A többi önáltatás.

Nem igazán tudom, mi az, tetszik, és tetszve lenni. Pláne a kettő egyszerre. Az már Disneyland.

A majdnem állandó mosoly egy okos szerkezettel van az arcomra erősítve, úgy hívják, pozitív életszemlélet. Nem a milenneha, nem a milettvolnaha, nem a miértnem rakta oda azt a mosolyt, hanem a mostvanmost.

Van az a ritkasági rátája a találkozásoknak, amikor már minden elhangzott mondatnak nagyobb jelentősége van, mint egyébként. Más megkérdezni kéthetente, hogy nem vagy-e éhes, mint naponta háromszor.

Nekem az internet nyûg. Nekem a virtualitás személytelen, kivagyi, kétarcú isten.

A megszokás legalább akkora úr, mint a szükség.

Nem szeretem a filozófiát és az ezotériát. Kellemetlen függőség mindkettő.

Végül is mindenki csak jön-megy, hivatalba, életbe, ki meg be.

Minden unalmas. Téged érdekelne, hogy élni szar kicsit? Ugye, hogy nem.

Hol tudom azt feldolgozni, hogy még sosem jártam pszichológusnál?

Nézzél már bele őszintén és mélyen minden kamrád és pitvarod minden ótvar kicsi sarkába alaposan: ugye, hogy nem tudsz minden eshetőségre előre felkészülni. Eshetőség alatt itt és most értek én mindent: életet, halált, hirtelent, régóta vártat, szeretetek kiábrándulást, szagokat, ízeket, otthagyást és idejövést, apát és anyát, fiút és szentjeiket, mindazok fonákjait és nemszeretemjeit, szóval mondom: mindent. Szóval mondom: nem tudsz felkészülni.