Szerző

Szász Zoltán

A szerelem egy gyógyuló betegség, melyet a beteg gyógyíthatatlannak áhit.
Kötelességből a nő lehet a férfi szolgája, de rabszolgája csak szerelemből.
Aki nem vágyik az örök szerelemre, annak nincs szíve; aki hisz benne, annak nincs esze.
A viszálykodó szerelmesek közt azért nehéz békét teremteni, mert rendesen mind a két félnek igaza van.
A szerelem époly könnyen megy át gyûlöletbe. mint a csók a harapásba.
A szerelmi vágynak meg van (...) az a hajlama, hogy a szabályossággal, egészségességgel és szépséggel szemben ébredjen fel. Ε hajlam, melynek kicsúcsosodása a fejlett esztétikai érzék, a lélek szerelmi érdeklődései közepette mintegy oly szerepet játszik, mint a világtájak közt való eligazodás terén a mágnestû, melynek tudvalevőleg az a törekvése, hogy mindig a mágnessark felé mutasson. Képzeljünk már most el egy mágnestût, mely ösztönszerûleg, sőt részben tudatosan keresi az északi irányt s megnyertük a szépségért sóvárgó szerelmes lélek kifejező képét.
A szerelemről szóló közgondolkodás téveteg és felszínes.
Az álom a lélek álarcosbálja önmaga előtt.
A gazdag ember él, a szegény ember van.
Az elmúlt szerelmek az emberi élet fájának évgyûrûi.
A nagy szellemek olyanok, mint a teli szivacs; az élet legkisebb érintésére csorog belőlük a gondolat.
Egy szép asszonynak nem kell okosnak lennie; elég, ha a férje ostoba.
A tisztességes embereknek azért kell politikával foglalkozniok, mert különben ezt teljesen kisajátítják a gonosztevők.
A halál ellentéte nem az élet, hanem a szerelem.
A szerelem az a pont, ahonnan a világot ki lehet forgatni sarkaiból, illetve mivel ez a mai világ már nagyon is kizökkentnek látszik, ahonnan vissza lehetne a világot billenteni a helyes állapotba.
Egész lélekkel egy embert szeretni, ez tehát a szerelem.
A boldogtalan szerelem a boldogság egy fajtája.
A tudományban nem az a nagy, hogy kielégíti, hanem hogy felcsigázza az érdeklődést.
Vannak igazságok, melyeket nem lehet bebizonyítani, melyek azonban bebizonyulnak.