Szélesi Sándor

Egyetlen író sem írhat a világon mindenkinek.

Ahogy telnek évek, az embert millió élmény éri, és azt veszi észre, hogy mondanivalója van. Azt pedig ki kell írnod magadból, mert ha benned marad, akkor folyamatosan mérgez.

Kicsit skizofrén állapot írónak lenni. Ha az ember hosszan és intenzíven benne van egy karakterének a fejében, akkor hajlamos néha hozzá hasonlóan viselkedni.

Egyetlen, későn nyíló virág sem hozhatja vissza a tavaszt.

Nem jó, ha az ember múltjára emlékeztető dolgokkal veszi körbe magát. Megkeseredik a szíve a jelenben.

Az ember hálás, de háláján túl büszke állat is. S a hála kopik, a büszkeség nem.

Az embernek sincs szüksége szemre, hogy igaz dolgokat megpillantson, szívre annál inkább.

Néha kellenek olyan percek, amikor semmire nem gondolunk, nem erőltetjük az agyunkat, csak bámulunk ki a koponyánk mélyéről. Persze a jó öreg szürke agysejtek olyankor is dolgoznak, csak ennek nem vagyunk tudatában. Áldott állapot, olyan, mint egy nyaralás - önmagadtól minél távolabb.

Nincs annál rosszabb érzés, mint amikor nem tudsz segíteni egy szenvedőnek, akárki legyen is az.

Amikor valaki nyolcvan felett jár, már megengedheti magának, hogy őrültségeket beszéljen. Ráadásul nyolcvan olyan év, mint amennyi a világra jövetelem (...) óta eltelt ezen az öreg földrészen, két háborúval és megannyi gyûlölködéssel, kifejezetten feljogosítja az embert arra, hogy megőrüljön.

Élet: az anyag olyan komplex rendszerû szervezettségi állapota, melyben más kémiai anyagok átalakításával önmaga fenntartására energiát szabadít fel, és az átalakítás során a kémiai anyagokat felhasználva képessé válik a homeosztázisra.

- Ameddig lelkiismeret-furdalásod van, addig a bûnöd is elkísér. Csak akkor szabadulhatsz meg, ha megbocsátasz magadnak. Meg kell bocsátanod magadnak. - Hogyan tudna az ember magának megbocsátani? Másoknak sokkal könnyebb.

Mindig is féltem, hogy egyszer elveszítelek. Már az első csóknál féltem, mert ha van első, lesz utolsó is.

A teher, amit ránk mérnek, egyenes arányban van a bûneinkkel.

Az emberek elfelejtik a múltat, így aztán újra és újra át kell élniük, mert a végzetüket magukkal hordozzák, a szívük legmélyén. A jót és rosszat egyaránt... a szörnyût és a még szörnyûbbet. Teljesen mindegy, hol vannak vagy honnan hová tartanak.

A jó szándék még mindig több, mint ha semmit nem teszel.

A jó könyv reakciót vált ki az olvasóból. Érzéseket, gondolatokat és válaszokat.

Ha valaki biztos lábakon áll a gödör szélén, nem lehet belelökni a gödörbe. Aki meg benne van, annak célszerû szólni, hogy ideje kimásznod, barátom... nem? Kiváltképp akkor, ha még annak sincs tudatában, hogy egy gödör alján csücsül.

A világ és a benne szaladgáló emberek sokkal érdekesebbek, mint ahogy azt egy író egészében vagy töredékében vissza tudná adni.