Szemere Bertalan

Meghalni fájdalmas dolog, s kétszer fájdalmas meghalni győzelem és dicsőség nélkül s eltemettetvén idegen országban, válni ekképp a halál örökös számûzötteivé.

Némely életpálya oly könnyû és szép, mint a tisztuló csillag rövid futása, fénnyel kezdődik, és végződik tündökölve. Némely pedig olyan, mint a napé tavasz kezdetén. Midőn pompás ábrázatában fölkél, zivatarral, széllel, sötétséggel elborítva találja a föld színét, s nagy munkájába kerül világot terjesztenie mindenfelé, úgy intéznie a szél járását, hogy az hozza és vigye a termékenyítő illatporokat, úgy összenyomni a fellegeket, hogy azok esőt hintsenek a szomjas mezőkre, s diadala pillanataiban leküldeni sugarainak melegét, hogy ami elvettetett, megöntöztetett, az ki is keljen és fel is virágozzék. Az ilyen pálya sok dicsőséggel, de sok küzdéssel is jár, és az ilyen munkateljes napnak kedves és óhajtott a nyugodalom, mely este reá vár a tenger lágy hullámaiban.

Ha az idő a fájdalmat enyhíti, még inkább enyhíti azt a közelség és megszokás.

Ott, ahol szabad sajtó van, a közvélemény tévelyeghet, de el nem tévedhet.