Szendrői Csaba

A tájleíró vers részletgazdagsága egyenesen arányos az író által magányosan eltöltött idő mennyiségével.

A tüdő tisztítja a levegőt, a vese a vizet, a szív pumpálja a vért, mindennek helye van, és ez mennyire szép lehetne... de attól, hogy tudod a dolgod, még nem lesz okod. Attól, hogy van okod, még nem leszel okos. Hiszen ezt megérteni nem, csak belehalni lehet.

Mindegyik istenhez imádkozom, ki tudja, ugye. Győzködöm magamban arról, hogy van. Hogy én vagyok a bizonyíték rá, hogy van. Akarom, hogy higgyen magában! Bennem! Bennem higgyen magában.

Aki magától idéz, az gyökér.

Nyugodj meg, nem vagy egyedül. Mind egyedül vagyunk.

A szerelem giccses kép, valami tánc a néma csendben, ahol őszintén repülhetsz, amíg tart a zuhanás.

Ma sem vagy itt, de azért megfőztem a kedvenc ételed, hogy miután megeszem, majd legyen valami, amit szeretsz bennem.

Én nem utálom az embereket, csak nem érdeklődöm irántuk.

Ezeket a hülyéket... cseszed... embereket akarnak küldeni az ûrbe... hát mondja már meg valaki nekik, hogy a Föld már eleve az ûrben van. Hogyan akarnak még ennél is jobban benne lenni. A semminél semmi se semmibb. Az ûr csak ûr. Egybe voltál, voltál mindbe.

A folyó nem más, mint egy tó kirándulás közben.

A folyók tavak, melyek nem találják a helyüket.

A folyó az a tó, ami sosem felejtette el, honnan jött.

A sales centesíti az eszközt.

Engem nem zavar, ha mások kirándulnak, amíg otthon, a négy fal között csinálják.

Az élet gyakorlatilag két kajálás közti idő változó minőségû eltöltése.

Fiam, egyet jegyezz meg! Bárhol, bármikor, bármilyen szép látvány tárul is csillogó szemeid elé, bármilyen lágy szellő simítja arcod, bármilyen csodás ízt érzel a szádban, bármilyen éteri dallam száll füledbe, mindig jusson eszedbe, hogy a te mennyei gyönyöröd megihletett momentumában a világ másik felén, vagy tán nem is olyan messze tőled, van legalább még egy másik épp oly naiv, kedves, pozsgás orcájú ember, mint te, aki a szent boldogságod megfonásának katartikus pillanatában pont szarik.

Ennél még akkor is jobb volt, amikor rosszabb volt.

Az alvás a szegény ember időgépe. A sírás a szegény ember nevetése. A szegény ember a gazdag ember pénze. A pénz a gazdagok szegénysége.

Az élet nem játék... az egyik pillanatban még teljes nyugalomban a haverjaiddal kacarászva sörözgetsz egy pokrócon a parkban... mintha nem lenne holnap. Aztán BAMM... egyet se pislantottál, és már bent iszogatsz egy kocsmában, a pultnál.

A magánynál csak az embereket viselem el nehezebben.