Szinetár Miklós

A legtöbb írás csak annyira maradandó, mint a kutyapisi, amit nagyon gyorsan elnyel a föld. A milliónyi publikáció tengerében nagyon keveseknek sikerül fennmaradni, és ahhoz az írás minőségén kívül sok szerencse és nagyon jó menedzselés kell. Meg hogy arra a pisire legyen valahol valódi igény. De amire most van igény, arra holnapra nem lesz. A legtöbb sikeres írás meg író előbb-utóbb eltûnik.

Semmi se tökéletesen jó, vagy teljesen rossz. És ha mégis, akkor nem érdemes róla gondolkodni.

Teljes 100% szabadság se létezik. Akármilyen meleg van, nem mehetek meztelenül az utcára, és akkor már nem százszázalékos a szabadságom, de nem is nulla, mert azért mindig találhatok olyan szabad helyet, ahol lehetek ruha nélkül.

A színész a szerepét kapja, vagy kéri, vagy kiharcolja, vagy csak egyszerûen úgy alakul.

Mindenkinek van szerepe, amit a családjától, körülményeitől, a társadalomtól készen és kötelezően kapott, van, aki a vágyait követve kikunyerál, kialkuszik, kiharcol magának valami más szerepet. Ez a szerep kialakul a családon belül, a munkahelyen, egyesületek keretei között és mindenütt. Szerepük van az embereken kívül a szervezeteknek, a pártoknak, de még a nemzeteknek is.

Fiatalon az ember a társadalmi rendszerekről, a mûvészetekről meg a megélhetésről gondolkodik, öregen - a reinkarnációról.

Mindig és mindenből csak az a tanulság, amit az ember meg tud és meg akar érteni.

Ha a kultúrát eledelhez hasonlítom, akkor az elit kultúra jó része biztosan nagyon egészséges, de nagyon ízetlen. A populáris meg tele van kártékony ízfokozókkal.

Jövedelmező az olajipar, a fegyvergyártás, de a legjövedelmezőbb a hülyeségipar.

Az öregkor nagy csapda. Sok öregember hiszi, hogy már mindent tud, és ami még rosszabb, hogy mindent jobban tud. Folyton keresi az alkalmat, hogy vitába elegyedhessen, és mondja az igazat, mert ő csak tudja, sőt jobban tudja!

Konfliktus nélkül nem lehet élni, túl sok konfliktus elrontja az életünket.

A harc az élet velejárója békeidőben is.

Jó, ha a világon mindenütt ugyanazokat az autókat meg telefonokat használják. Rossz, ha a tévémûsorok meg a színházi divatok is azonosak.

Nem szeretem az ünnepi ajándékozást, mert azokat, akiket szeretek, akkor kívánom megajándékozni, amikor az jól jön nekik, meg amikor eszembe jut. Vagyis a saját szándékomból, és nem mert a naptár figyelmeztet valamilyen kötelességemre.

Hányszor szavazunk világszerte nem valamire, hanem valami ellen! Hányszor háborodunk fel annyira valami rosszon, hogy dühünkben a még rosszabbat választjuk!

Akkor vagyunk szerencsések, ha életünk során nagyobb arányban tudunk lelkesedni valamiért, mint felháborodni valami ellen.

A tehetség fontosabb, mint az erő.

A demokrácia egyik baja, hogy bízunk benne.

A nagy igazságok gyakran sok részhazugsággal teljesek.

Sajtószabadság! Szólásszabadság! Óriási vívmányok, csak nem mindenkinek van rá igénye.