Szirmai Gergely

A mindennapjaid definiálják azt, hogy ki vagy te. Ha közgazdász vagy, a közt gazdászod. Ha hétvégente hobbiagresszív arcokat pofozol hülyére, harcmûvész vagy. Ha meg egész nap Walking Dead-et maratonozol, burritókat inhalálva, akkor ez a te történeted. (...) A te döntésed, a te választásod; írd meg rendesen a forgatókönyvet!

Minden jó volt, aztán valaki kitalálta, hogy élhetnénk nem egyedül is!

Nem szabad elérhetetlen célokat kitûzni, csak mert a példaképek elérték azokat.

Természetesen nincs tökéletes alkotás. Nincs mûvészeti termék, ami olyan éteri tökéletességet testesít meg, hogy megnyílnak a Mennyek kapui és átlép rajtuk Jézus Krisztus. Nincsen. Miért is lenne?

Ha az ember arra megy rá, hogy ő igenis sikeres, híres és csillogó akar lenni, akit két kilométerről meglátnak és felismernek a sötét éjszakában, akkor zavarhat, hogy egy kiscica olyan nézettséget érhet el, amekkorát soha senki nem fog.

A karácsony az a nép ellen elkövetett bûnként felállított ünnep, mert az van, hogy a legnagyobb hidegben kiküldjük az embereket, hogy költsék el az összes pénzüket. Mindenki kinn van az utcán, mert mindenki egyszerre kap szünetet. Összevissza verjük egymást az ajándékokért, és aztán az egész tortúrának és szenvedésnek a végén leülünk egy asztalhoz. És akkor nyilvánvalóan mindenki egymás torkának esik, mert fáradt, meg mert kimerült, meg nem sikerült minden úgy, ahogy szeretné. (...) A karácsony úgy van felépítve, hogy a családot összerombolja.

Ha alkotói pályára készülsz, ha alkotni akarsz bármit, ne a pénz legyen a legfontosabb! Legyen a harmadik vagy a negyedik legfontosabb, így nem leszel se milliárdos, se prostituált, és szerintem a kettő között zajlik az egészséges élet.

Bármiről is van szó: ha érted és gyûlölöd, az egy álláspont, ha nem ismered és gyûlölöd, az az arrogancia.