Szirtes Ági

Ha az ember valami belső derût, méltóságot meg tud őrizni, akkor szép.

Ha lecsökkentjük a vágyat, tulajdonképpen elnyerjük a szabadságot. Mert akkor kötöm meg magam, ha vágyakozom valami után. Ha nincs vágy, szabad vagyok, mint egy kő az úton.

Felszabadító érzés gonoszat és csúnyát játszani. Olyanfajta lelki szabadság, mint amikor gyerekként kiengedtek játszóruhában sarazni. Felszabadítóbb, mint ünneplő ruhában állni a misén.

A jó színész nem színészkedik, hanem azonosul.

A civil ember nem figyeli annyira a másikat, mint egy színész. Nekünk ez munkaköri kötelességünk. Erre vagyunk élesítve.

A tapson mindig lehet érezni, hogy őszinte-e, vagy csak udvarias.

Mi, színészek mindannyian szeretethiányosak vagyunk.

Hosszú idő, mire az ember elhiszi, hogy önmagában is ér valamit.

Az interneten keresztül lehet a legjobban hatni.

Következménye van mindannak, amit mondunk. Sőt annak is, amit nem.

Az ember éli a hétköznapi életét, fagyit vesz, elvan a gondjaival, kutyaiskolába viszi a kutyáját, és fogalma sincs, mi lesz a következő pillanatban.