Szlukovényi Katalin

Tudom, hogy nem szeretsz, de úgy teszek, mintha nem tudnám, és úgy szeretnélek, mintha szeretnél, és ami hibádzik, te is előzékenyen titkolod,

Bocsáss meg, kedves, túl jó sztori vagy, tartok tőle, hogy túl mesélhető és túl kevéssé lakható. Mindhiába: a te történeted nem én vagyok.

A szerelmes nő nem zseblámpa, mit tetszés szerint kapcsolgathatsz ki és be.

Isten házában nem isten lakik, hanem a fallal körülvett hiány, a sok évezredes nosztalgia a jelen soha nem lévő után.