Tadeusz Konwicki

Hagyd nyitva az ajtót, hadd lássak egy kis fényt, egy cseppnyi világosságot, kis jelét annak, hogy vagytok, maradékát annak, hogy voltam.

- Mire gondolsz, gyermekem? - Szerelmes vagyok, nagyapó. - Hát jól van, no. Abba még senki se halt bele. - Hátha én leszek az első?