The Witcher c. videojáték

Az élet nem tündérmese. De az embereknek olykor muszáj azt hinniük, hogy az.

A szerelem nem bölcsességből fogan.

Az ember valódi értéke azon ismerszik meg, ahogy a könyvekkel bánik.

Az otthon olyasvalaki nélkül, aki gondját viselné, nem is igazi otthon.

A nagy szerelem nagy áldozatokat követel.

Az alkalmazkodási képtelenség a konfliktusok melegágya.

A kudarc olykor sikerhez vezet.

Bárki, aki okos, az megingatható érvekkel.

Józanul verekedni olyan, mint zene nélkül táncolni.

Az időtlen mesékben mindig van egy szemernyi igazság.

A gonoszság lényege, hogy szenvedést okoz.

A nők egyszerûek. A reménytelenül ostoba férfiakban van a hiba.

Az embernek néha muszáj őrültségeket mûvelnie. Csak hogy elevennek érezze magát.

Mi vagyunk az esőcseppek, amelyekből dühöngő vihar születik.

A pók sosem barátkozik legyekkel.

A bölcsesség felé nem vezetnek kerülőutak. Sem az imádság, sem az áldozat, sem a bölcs tanácsok megszívlelése nem visz előrébb rajta.

A sakk a saját figuráink feláldozásának mûvészete.

A gyalogok csak a saját bajtársaikat látják maguk mellett, szemben pedig az ellenséget. Egy királynak viszont más rálátása van a táblára. A legnagyobb ellenségei körülveszik. A sajátjai pedig könnyen csapdába ejthetik.

Az álom az egyén lelkéhez vezető királyi út.

Azt mondják, a sakk stratégiai gondolkodásra tanít. Micsoda baromság! Mindkét félnek ugyanannyi figurája van, és mindig ugyanazok a szabályok. Mi köze ennek a való élethez?