Thomas Hardy

Bár az indokolt és valódi fájdalom nem múlik el egy csapásra, amennyiben ismerőseinkkel beszélünk róla, a folyamat maga mégis enyhítőleg hat a rosszkedv bizonyos fajtájára. Ezek közül az egyik (...) - az a fajta bántalom, amely a folyóhoz hasonlóan sekélyebbé válik, ha szélesítjük a medrét.

A barát valójában olyasvalaki, akit csupán hosszan tartó fizikai közelség révén ismertünk meg, és szükségképpen bizalmunkba, majd pedig szívünkbe fogadtunk.

- Bízni kell a körülményekben. (...) - Akár a sors kegyére is hagyatkozhatnánk, ha már mindenképpen bízni akarunk valamiben.

Minden nő, aki mély benyomást tesz egy férfira, általában úgy jelenik meg a férfi lelki szemei előtt, ahogy annak idején egy bizonyos jelenetben feltûnt, és ez attól fogva a nő megnyilvánulásának különleges alakjává válik a férfi emlékezetében.

A boldogság gyakran talál okot a sietségre, a vigasztalanság azonban ritkán érzi szükségét a tülekedésnek vagy az erőlködésnek.

Minél lassabban fejlődik ki egy jellem, annál gazdagabb lesz.

A szerelem gyakran elhal az idő múlásával - de még gyakrabban a távolsággal.

A legtöbb okos embernek tudomása van saját okosságáról, és kevesen olyan bolondok, hogy ezt a tényt önmaguk vagy mások előtt palástolják, bár annak hivalkodó megnyilvánulását önhittségnek nevezzük.

Hogy ...-t halálomról ne értesítsék, Értem gyászba ne öltözzön, Hogy megszentelt földbe ne temessenek, Hogy a lélekharangot nekem meg ne húzzák, Hogy holtomban meg ne látogassanak, Hogy gyásznép a síromhoz ne kísérjen, Hogy virágot a síromra ne ültessenek, Hogy senki ember rám ne emlékezzék, Ez végakaratom.

Az élet oly dilemma, amelynek megoldása kézzelfogható: nem arra kell törekednie az embernek, hogy dicsőséges pályát fusson meg, hanem csupán arra, hogy szégyen nélkül tudjon visszavonulni.

Nincs szomorúbb a szerelemnél, ha a szerelem csupa hûség.

Aki valamely foglalkozásba beleszületik, jobban ért hozzá, mint aki tanulta.

A jó táncost a szíve teszi, nem a betanult lépések.