Till Lindemann

A szerelem olyan, mint egy virág - még a legszebb is meghal.

A világ szörnyûbb, mint bármi más, amiről csak írni tudok. Ha valami jó történik, akkor utána rögtön valami balszerencsére számítok. Talán túl érzékeny vagyok az élethez.

A tegnap Halott A ma senyved A holnapot Meg leszarom.

Picit látszik Pici sorsunk És utána Elvágtázik.

Szerepem Hogy a mezőnyt én Vezetem De végül sikerült felismerni Hogy nem lehet mindig nyerni Néha másodiknak is kell lenni Az is több mint a semmi.

Míg mi mulatunk Az állat nem nevet Pedig az ő dolga könnyebb Szabadabb bár üldözöttebb Nincs kérdése nincs válasza Nem jár el és nem jár haza Az ember sorsa pedig ennyi: Tud, de sosem fog nevetni.