Titu Maiorescu

Sohasem az elménk vezet: ez csak megmutatja a lehetőségeket. A végső irányt a szív szabja meg.

Ne keseredj el! A sors nem kedveli a végleteket. Éppen a baj kellős közepén születik meg az ellenhatás; ablakodra a legkeményebb fagy a tavasz virágait rajzolja.

Az önzés ködén nem hatol át sem az igazság fénye, sem a szépség melege.

A kritika lehet keserû is, csak igazságos legyen.

A siker másnapján vigyázz igazán magadra!

Mindenkiben legalább két ember lakozik: egyik az eszmék embere, másik az érzelmeké (ész és szív). Minden esetben tévedhetsz, ha valakit csupán kifejtett eszméi alapján ítélsz meg, még ha meg is győződtél arról, hogy azok csakugyan az ő eszméi. Várd meg az alkalmat arra, hogy igazi érzelmei is megnyilatkozzanak, legalább a leglényegesebb dolgokban.

Az embert mindig fejlődésében kell szemlélnünk. Ne azt kérdezd valakiről, hogy kicsoda, fontosabb, hogy mi lehet belőle.