Titus Maccius Plautus

Az, ki magát szerelembe veti, szirtről ha leugrik, jobban jár.

Ember embernek farkasa.

A nő kényes holmi, s vele óvatosan kell bánni.

Ha a nőnek valami bûnt kell tennie, csalfaságot, emlékezete vele van mindig, örökre, halhatatlan. De hogyha hûség van soron, vagy bármilyen derék tett, feledékeny lesz és emlékezete cserben hagyja nyomban.

A szegénység minden mesterségre megtanít.

Nevében a végzete.

Míg a bizonytalan után futkosunk, elveszítjük a biztosat.

Sohasem csal Ámor hálójába olyant, aki nem kíván maga is belehullni.

Becstelen ember, aki elfogadja az ajándékot, de nem viszonozza.

A szerelem örömben és ürömben a legdúsabb.

Könnyebb valamit elkezdeni, mint befejezni.

Erre tör mind a jó: hírre, vagyonra; becsület, tisztelet a jók jutalma.

A heves szeretőnek, amint leterítik a csókok gyors nyilai, nyomban a pénze hull s elfolyik, szétesik. "Adj nekem, édesem, ha szeretsz, ezt, azt." S a bolond mit felel?: "Ó, szememfénye, megkapod, és ha még valami kell, csak szólj."

Ezerszeresen fordítsd szemed el, tartsd távol Ámort és messze kerüld. Mert az, ki magát szerelembe veti, szirtről ha leugrik, jobban jár.

Szívemben nagyon sok dolog forgolódik, s ha gondolkodom, csak kesergek miatta; epesztem magam, sorvadok gyötrelemben: a lelkem kifáraszt, tornáztat kegyetlen. De mégsem tudom még eléggé, mitévő legyek.