Tonya Hurley

Ha nincsenek elvárásaid, sohasem fogsz csalódni. Néhány csillogó szemû költőt vagy hegytetőn élő szerzetest leszámítva mindnyájunknak vannak elvárásaink. Nem véletlenül. Szükségünk van rájuk. Úgy töltik meg az álmainkat, a reményeinket és az életünket, mint valami koffeinnel túladagolt energiaital.

A sorsban hinni lehet jó, és kevésbé jó dolog is. Megnyugtathat, hogy hiszel a végzetben, ha olyan dolog történik, amit nehéz kezelni vagy felfogni. De minden hatalmadtól megfoszt, ha a felelősséget a sorsra ruházod át.

Csak egy voltam a világon, de arról álmodtam, bárcsak a világot jelenteném valakinek.

Minden cselekedet következményekkel jár; még ha ez nem is mindig rögtön egyértelmû. Sosem tudhatod előre, hogyan alakulnak a dolgok, vagy hogyan fogod magad érezni utána.

Az élet nem győzelem, a halál pedig nem jelent vereséget.

Szerelmes lenni valakibe, aki még azt sem tudja, hogy létezel, nem a legrosszabb dolog a világon. Ami azt illeti, épp ellenkezőleg. Olyan, mint amikor az ember bead egy dolgozatot, ami tutira egyes, de egy ideig még nem javítják ki - az a fajta nyugalom, amikor még nem utasítottak vissza, de tudod, hogy hamarosan be fog következni.

Az álmok mindig valóra válnak. Lehet, hogy nem éled meg, de attól még megtörténnek.

Mindannyian szeretnénk azt hinni, hogy velünk együtt a világnak is vége lesz. Az igazság azonban az, hogy ismerőseink, barátaink és szeretteink tovább élnek, és általuk mi magunk is. Nem arra fognak emlékezni, amid volt, hanem arra, amit tőled kaptak. Nem az a lényeg, hogyan néztél ki, hanem az, ahogyan éltél. És ne csak a nevedre emlékezzenek, hanem a történetedre is.

A szerelem túlságosan hatalmas ahhoz, hogy sokáig rejtegessük. Aki ellenáll, viselnie kell a következményeket. Aki beismeri, annak is. Szerelmet vallani lehet megszégyenítő és felszabadító is. Ez viszont csak a másik félen múlik.

Sose higgy olyan embernek, aki azt mondja: "bízz bennem!"

Az egyetlen kifejezés, amely a "nem szeretlek"-nél fájóbb lehet, a "nem bízom benned". Az elsőnek valaki máshoz van köze. A szív döntéseit nem lehet megkérdőjelezni. A másodiknak viszont kizárólag te vagy az oka.

Minden élet a külsőségekről szól (...). Vagy jól nézel ki, és ezt kihasználva eljutsz valahová, vagy ha nem, akkor sok pénzt keresel, hogy szép emberekkel vehesd körbe magad. Senki sem akar öreg és csúnya lenni. Az élet egy kifutó.

Az emberek jobban szeretik, ha irigylik őket, mint ha csak tiszteletet kapnak (...). Figyelemre vágynak, mindegy, hogy jó vagy rossz okokból, és bármit megtesznek, hogy megszerezzék.

Sokféleképpen nézhetsz az emberekre. Felnézhetsz rájuk, lenézheted őket, és keresztül is nézhetsz rajtuk. De elég néhány keményebb lecke az élettől, és megtanulhatod, hogy valóban is lásd őket, ne csak nézd.

Az az igazi barát, akire mindig számíthatsz, aki minden különösebb ok és cél nélkül is melletted van. A barátok felvidítanak, ha rossz a kedvünk, velünk nevetnek, ha vidámak vagyunk, de a legfontosabb, hogy akkor is mellettünk állnak, ha igazából semmire sincs szükségünk.

Csak akkor érezheted a szeretet hiányát, ha egyszer már szerettek.

Ha valamihez vagy valakihez kötődsz, akkor elhiszed, hogy ez a tárgy vagy személy tehet téged teljessé. A kötődéseink tartanak minket életben. Ezek adnak erőt, hogy megtartsuk, amink van, vagy hogy elérjük kitûzött céljainkat. De az is előfordulhat, hogy parkolópályára állítanak, meggátolják, hogy továbblépjünk.

Szükségleteink, vágyaink és álmaink irányítanak. Ha ezek eltûnnek, nekünk is végünk. Életünk sikerességének mércéje nemcsak az, amit hátrahagyunk, hanem az is, amit magunkkal viszünk.