Tore Renberg

A szerelem veszélyes kis állat. Csak egy cél vezeti: robbanni, röviden és intenzíven. Kiélni valós énjét, fenyegető, szerelmes örömben. Váratlanul életre kel, és hatalmas erővel uralkodni akar környezetén, és akit elkap, azt tüzes, kegyetlen figyelemben részesíti. Minden mást félretaszít.

A szerelem soha nem fél. Ha mi, emberek ugyanolyan bátrak volnánk, mint a szerelem, legyőzhetetlenek lennénk.

A meglepetések elrejtőznek, azért meglepetések. (...) A váratlan események gyakran jó történetekké alakulnak, és mindig nosztalgia lengi őket körül, mivel ugyanolyan kedvesen mesélik újra meg újra, mint a régi emlékeket... A meglepetésekkel nem ez a helyzet. (...) Egy napon berobbannak az életedbe.

Hiányzik nekem bármi is? A jövő. (...) Az, ami nem történt meg. A véletlenek, melyek belefolynak az életbe, a napok, amelyek majd eltelnek, olyan dolgok eredményei, amik már rég elkezdődtek; minden, amit valamiképpen az irányít, amire én vágyom. Ez az, ami hiányzik, amit nem ismerek: a jövő.

Ez történik akkor, amikor két ember összebarátkozik. Vagy ha szerelmes leszel. Egyszerre felületessé válsz, és eltávolodsz a realitástól. Elveszíted a kritikai érzékedet, az önkritikát is, céltalan dolgok történnek, csak azért, mert te boldog vagy. Azért, mert örömöt érzel, és - ahogyan azt mindenki tudja - ez közel áll a butasághoz.