V. E. Schwab

Az idő mindenkivel kegyetlen, de a mûvészekkel a leginkább. Mert a szem elgyengül, a hang megkérgesedik, a tehetség pedig elhalványul.

Sok ember között könnyebb egyedül lenni.

Soha nem értettem, miért kellene olyasmiben hinnem, amit nem értek, nem hallok, vagy nem látok.

A szükség fájdalmas, de türelmes.

A hit kicsit olyan, mint a gravitáció. Ha elegen hisznek valamiben, az olyan szilárd és valóságos lesz, mint a talaj a lábuk alatt.

Az emlékek olyanok, mint a túl gyakran megérintett talizmánok, mint a szenteket ábrázoló érmék, amelyek rovátkái már elkoptak, és csak egy ezüstlemez maradt utánuk egy alig kivehető képpel.

A történelem egy olyan dolog, amit visszamenőlegesen hoznak létre.

Olyan embert érdemelsz, aki úgy szeret, ahogy vagy. A jó, a rossz és az őrjítő dolgokat is.

A fájdalom szép is tud lenni. (...) Átalakító, teremtő erővel bír.