Vachott Sándor

Vedd más mûveinek hasznát, mint méh a virágnak, Amely épségben hagyja, kifosztva is, azt. És ha mit átveszesz: alkosd át! mint méh a virágot, Hogy mézzé legyen itt, a mi virág vala ott.

Életünkben az bajunk, Hogy nyugodni ritka perc hagy, S a halál azért riaszt, Mert nyugalma végtelen nagy.

Kebelből vedd a szót, Ha vágyad írni kél: Csak úgy beszélsz valót, Ha szókat ott lelél.