Varga Imre

Nem jókedvemben indulok az útra. (...) Útlevél nem kell. Ott nincsen határ. Nem olvasok, a szemüvegem nem kell. Csipetnyi élet, ami még dukál, s elindulok könnytől homályos szemmel.

Itt éltem s fizettem a kapott talentumért. Talán megtartja a mérleget egyensúlyban, ami marad utánam.

Nagyon nagyra tartom azokat, akik szavaik összefûződő varázslatában megjelenítő erőig juthatnak el. A költő csodája ez.