Vargha Gyula

Elég a nappal gyötrelme, gondja, Várom az éjt, mely fátylát kibontja; Várom az éjt, de hiába várom, Mit ér, ha nem száll szememre álom.

Szerelemnek rózsafája Fosztva várja a telet, Virágait elhullatta, Õszi szellő szór alatta Száraz szirmot s levelet.

Mind, ami zaklat, háborgat ébren, Megsokasodva támad az éjben.

Rég elhagyám az enyhe révet, Hátam megett már évre évek Úgy torlanak, mint tengerár, S új rév, koporsóm csendje vár.