Vasadi Péter

Vállald a hallgatást. Akár gyors eltûntödet. Hogy szószegény a létezés, a csönd mutatja meg. S hogy hiányod mily beszédes.

A valóság ára halál. Így cserél helyet a látszat a valósággal. Amit ezután nézel, káprázat, mely szétlövi fénnyel, ami van.

Helyetted nem tudok élni. Érted igen.

Minden rajtunk múlik, de közben úgy kell élnünk, hogy semmi sem múlik rajtunk.

A szembesülés elkerülhetetlen. Nem térben, tornácon; legbelül.

Ha van mit mondanod, de hallgatásra kényszerítenek, belül mondd ki; az ilyen hallgatás átsugárzik. Az is észreveszi, aki kiáltozásra is kész, hogy elhallgattasson. Õ fog megcsöndesedni, s elakad lehengerlő mondata közepén. Akkor nyugodtan pillants rá, kicsit hosszasabban. Érteni fogja, mit nem mondtál ki. Akinek beszédes a hallgatása, annak a szava rövid lesz, de hiteles. Halk, de határozott. Komoly, mégis derûs. Vonzani fog, anélkül, hogy akarná. Világol a mind sötétebb világban.

Minden válás túl korai vereség; az egymásért folytatott küzdelem ijedt fegyverletétele.

A hûség döntés. Õt választottam, és mert így tettem, szeretném megismerni. Mivel megismertem, meg is szerettem, és mert szeretem, eggyé válok vele.

A határainkon nem léphetünk túl, de kötelességünk odáig elmenni.

Nincs oly messze senkitől az az út, egy lépés csak körös-körül. De a léte múlik azon, hogy a kör izzó közepén föláll-e, leül.