Vass Virág

Az én szememben, ha valaki őszintén szereti a párját, mégis megcsalja, az még nem jelenti azt, hogy akivel csalja, azt többre tartja.

A házasság persze annyi illuzórikus garanciát ígér, (...) hogy nincs abban semmi meglepő, ha sorra kiderül mindegyikről, hogy nem is arra vonatkozott, illetve nem pontosan úgy, és általában véve réges-rég lejárt. Néha előfordul, hogy garanciát kapunk valakitől, akiről - ha őszinték vagyunk magunkkal -, pontosan tudjuk, nem is állíthatna ki ilyen jellegû dokumentumot. Nem az ő hatásköre. Csak úgy hozzákeveredtünk a biztos vétel reményében. Miközben anélkül, hogy sejtenénk, egy mélyebb szinten, ahol az önáltatások már nem mûködnek, mindketten keresgélünk tovább. Néha egyszerûen csak úgy, hogy nyitottak maradunk.

Az ember csak boldogan lehet szemérmetlen. A vereségtudat visszájára fordít és szánalmassá tesz mindenfajta kacérságot.

Egyáltalán nem olyan egyszerû az emberek szokásait, vágyait és határvonalait időben és térben összehangolni.

Régi pszichológiai tény, hogy a gödörben lévők és a telefonhívásokra várakozók azonnal erőre kapnak, mihelyst sorsukat egy még mélyebben lévő ismerősükével vetik össze.

A hûség ellentétes pólusú komponensekből áll. Talán nem is tudunk tiszta szívből ragaszkodni olyasvalakihez, aki legalább egy okot nem ad rá, hogy megszabaduljunk tőle.

Mindaddig, amíg újabb és újabb kockázatot vállalsz, a félelem elkísér.

A legszebbnek az az arc tûnik, amelyen ott a sebezhetőség.

Minden szekrényben ott a hajlam, hogy kitöltse a belsejében támadt indokolatlan ûrt.

Nehéz eldönteni, hogy álmaink következnek-e a gondolatainkból, vagy gondolataink az álmainkból.

Aki vagyok, szomorúan búcsúztatja azt, aki lehetnék.

Aki csak hétvégén főz, annak alkotás, aki mindennap, annak nyûg.