Vecsei H. Miklós

Ha arra adja magát egy alkotói stáb, hogy egy történelmi figuráról készít filmet, akkor hajlamos az ember belecsúszni abba, hogy példaképet akar állítani. A történet meg a személy lehet példás, de a színész csak az embert láthatja, és minél több negatívumát és pozitívumát, a lelkének minél mélyebb és minél magasabb pontjait találja meg, annál komplexebb és annál valódibb alakot faraghat.

A valóság az érző pillanatok sorozata.

A jó színház olyan, ami után a néző változni tud. (...) És milyen egy jó találkozás egy másik emberrel? Ami után én vagy ő változni tudunk.

Lufikból áll az életünk, melyek előbb-utóbb kidurrannak majd körülöttünk.

Ebben a felgyorsult világban az ember hajlamos megfeledkezni azokról a problémákról, amelyek közvetlenül nem érintik őket.

A szociális munka, önkéntesség nem mindenképpen felemelő, de "több" lesz tőle az ember és emberibb hősöket talál.