Szerző

Visszarion Grigorjevics Belinszkij

Ha egy okos, szenvedélyesen olvasó gyereket vagy ifjút látsz, aki a tanulásnak és a mûvelődésnek minden eszközétől meg van fosztva és a természetre és saját magára van utalva, aki mohón és válogatás nélkül mindent elolvas, ami a kezébe kerül, a jót, a rosszat: sajnálod is őt, és örülsz is. Még mindig jobb és hasznosabb neki így olvasni, mint a lustaság és a semmittevés miatt a kártya, biliárd, a bor és egyéb elegáns "mûvészetek" iránt szenvedélyre lobbannia.
Igyekezzünk az olvasók számát növelni: ez az első és legszentebb kötelességünk. Ne hagyjunk felhasználatlanul semmi eszközt ennek érdekében, kivéve a tisztességteleneket; hajoljunk le az olvasóhoz, ha nagyon alacsony, rágjuk szájába az ételt, ha nagyon gyenge, ismerjük meg szokásait, gyengéit és vele gondolkozva hassunk rá.
A nevelés dönti el az ember sorsát.
Mindennel vissza lehet élni. Az olvasáshoz való kedv helyes hajlam a gyermekekben, de ártalmassá válhat, ha álmodozásra neveli őket, s elrabolja tőlük a tanulás idejét. Legyen nekik meghatározott idejük az olvasásra, és az olvasás nemcsak a tanulásnak, hanem a játéknak és pajkoskodásnak az idejét se rövidítse meg.
Az Isten és vallás szavakban homályt, sötétséget, láncot és korbácsot látok, s most annyira szeretem ezt a két szót, mint az utána következő négyet.
Az a lélektan, amely nem támaszkodik az élettanra, éppoly alaptalan, mint az az élettan, amely nem tud az anatómia létezéséről.
Lehet és kell is a gyermekek számára könyvet írni, de jó és hasznos csak az a könyv lesz, amely a felnőtteket is érdekli és ami nem mint gyermekkönyv, hanem mint olyan irodalmi mû tetszik, amelyet mindenki számára írtak.