Waldemar Bonsels

Tisztelem (...) bizonyos embereknek ezt a le nem bírható biztosságát, akik mintha sohasem engednének önérzetükből, és bár jól tudom, hogy ezt gyakran csakis lényük korlátoltságának és minden akadállyal szemben való szerencsés vakságuknak köszönhetik, a pillanatnyi hatás mégis megmarad. Az ilyen embereknek az a képtelensége, hogy magukban valami hibát gyaníthassanak, valamely gyakorlati kérdés szegényes korlátai közt gyakran bizalmat és erőt ad gyors elhatározásra, aminthogy a világ folyásában egyáltalán gyakran sokkal többet ér és többet nyom az ügyességgel összekötött fogyatékosság, mint az ügyetlenséggel párosuló kiválóság.

Fölfelé csak egyedül mehet az ember.

Azt hiszitek, hogy ha az első emeleten hajótörést szenvedtetek, a földszinten jobban boldogultok. De aki alulról jön, sokkal könnyebben megvetheti a lábát valamivel följebb, mint megfordítva.

A pénz, elismerem, nem igazi mértéke a barátságnak, de hiába, megvan az a különös tulajdonsága, hogy főként akkor választ el két embert egymástól, amikor nincs meg.