Wallace D. Wattles

Minden egyes személy természetes módon el akarja érni mindazt, amivé válni képes. A belső lehetőségek megvalósításának e vágya az emberi természet lényegi velejárója - óhatatlan, hogy mindazzá akarjunk válni, amivé csak válhatunk.

Nincs egyszerûbb dolog, mint a látszat szerint gondolkodni; az igazságot elgondolni a látszatra való tekintet nélkül jóval nagyobb erőráfordítást kíván.

Nincs olyan teendő, amitől az emberek többsége inkább visszariadna, mint a kitartó és következetes gondolkodás - ez a legnehezebb munka a világon.

A lélek örömei az életnek csupán egy részét alkotják; nem jobbak és nem nemesebbek bármely más résznél.

Az élet - pusztán az élés tényének köszönhetően - önmaga megsokszorozásán fáradozik. Mindörökre egyre többnek és többnek kell lennie - kénytelen ezt cselekedni, ha egyáltalán meg akar maradni.

Az embereket meg kell tanítani, hogy alkotás, ne pedig versengés által akarjanak meggazdagodni.

Ha a jelenben úgy cselekszel, hogy az eszed már a jövőben jár, akkor jelenlegi tettedet már megosztott lélekkel teszed, így pedig nem érheted el, amit akarsz. A mostani cselekvésbe az egész lelkedet vidd bele!

Csak akkor élsz valódi életet, ha olyasmit csinálsz, amivel szívesen foglalkozol - igazi elégedettséget nem hozhat számunkra az élet, ha olyan tevékenységre kényszerülünk, amit nem végezhetünk szívvel-lélekkel.

Egy éretlen vagy csak részben fejlett elme számára nincs annál vonzóbb, mint hogy mások felett hatalmat gyakoroljon. Az öncélú parancsnoklás igénye a világ rákfenéje.

Minden eleven lénynek szüksége van erre a szakadatlan előrehaladásra. Ha az élet gyarapodása abbamarad, haladéktalanul a leépülés és a halál veszi át az uralmat. Látni, amint a halál egyes emberekben "terjeszkedni kezd", amint munkájukból visszavonulnak - nem él már bennük olyan vízió, ami annak szerepét átvehetné.

Nem az agy teszi az embert - az ember (a gondolkozása és a jelleme) teszi az agyat.

A gondolkozás egyben fejlődés is; az ember nem gondolkozhat anélkül, hogy fejlődjön. Minden egyes gondolat új gondolatot teremt. Ha leírsz egy ötletet, jönni fog a többi is, amíg be nem telik az oldal.

Akkor vagy igazán nagy és nemes lélek, ha képes vagy együtt élni azokkal, akik olyan dolgokat cselekednek, amelyeket te nem - és mégis megállod, hogy ne kritizáld őket, és nem avatkozol a dolgaikba.

Ne zavarjon, ha látod, hogy mások a jelek szerint rossz útra térnek; ne érezd, hogy közbe kell avatkoznod, és helyes útra kell őket terelned. Ne feledd, minden egyes személy tökéletes a maga saját síkján.

Ne engedd, hogy bárki rabszolgává tegyen, de óvakodj attól, hogy te magad tégy valaki mást saját rabszolgáddá helyesnek vélt nézeteiddel!

Ne zavarjon, ha egyedül vagy; ha barátokra van szükséged, a kellő időpontban eljutnak majd hozzád.

Ne siess, ne rohanj, hogy elérd a nagy dolgokat! Nem a nagy dolgok véghezvitele tesz téged naggyá; ha kiválóvá válsz, akkor viszont minden bizonnyal nagy dolgokat fogsz véghezvinni. Kezdj el már most kiválóvá válni, ott, ahol éppen vagy, hétköznapi teendőid végzése során.

Sose cselekedj rohanva, sietve és kapkodva; légy mindenben a lehető leghatározottabb... várd meg, amíg megérzed, hogy melyik az igaz út. Ha pedig már érzed, ismered az igaz utat, vezessen tovább a hited akkor is, ha az egész világ ellenkező véleményen van.

Minden munka közül a gondolkozás a legnehezebb és a legfárasztóbb; éppen ezért borzad vissza tőle annyi ember!

Az élet értelme minden ember számára a fejlődés, mint ahogy a fák és növények célja is ez. A fák és növények ott nőnek, ahová ültették őket, automatikusan, és megszabott keretek között; az ember viszont szabadon fejlődhet és mozoghat tetszése szerint. A fák és a növények csak bizonyos lehetőségeket és jellemvonásokat fejleszthetnek ki; az ember azonban bármilyen erőt és tehetséget kialakíthat, amelyet valaki, valahol, valamikor már megmutatott a világnak.