Wigner Jenő

Az ember társaival együtt áll vagy bukik, (...) nem hagyhatja cserben barátját és szövetségesét anélkül, hogy ezzel fel ne áldozná önnön lelkét.

Miután békésen leéltük életünket, az a mód, ahogy meghalunk - a rossz ellen küzdve-e, vagy barátainkat cserbenhagyva és tőlük is cserbenhagyottan, ellenségeinknek kiszolgáltatottan -, döntő elem az egész élet sikerének megítélésében.

Bár követhetném, követhetnénk mindnyájan elveinket, melyeket erőnknek teljében vallunk, amikor közvetlen veszély nem fenyeget.

Nem a gyorsaság a legfontosabb a tudományos létben. Az elkötelezettség, az érdeklődés, az akarat valamit igazán megtudni és megérteni.

Ha az ember mosolyog valakin, az nem jelenti azt, hogy nem szereti és nem tiszteli őt.

Nagy tévedés azt hinni, hogy az anyagi javak a legfontosabbak az emberi életben. Az emberi boldogsághoz szellemi javakra is szükség van. Ha az ember egy szép kertben sétálhat, ha nézheti a csodaszép napvilágot, ha együtt lehet azzal, amit szeret, ha a gyermekei örömet adnak neki, ha a szüleit tisztelheti, ezek legalább olyan fontosak a boldogsághoz.

A régi találmányok jelentősége az emberiség számára sokkal nagyobb, mint az új találmányoké. A gőzgép fölfedezése, az ágy fölfedezése, a kerék, a kocsi, a taliga fölfedezése - sokkal nagyobb jelentőségû volt; a búza fölfedezésének a jelentősége az emberiség számára sokkal nagyobb volt, mint a mai felfedezéseké. A mai felfedezések jólétet és gondtalanságot biztosítanak, amik bizony szép dolgok, de hát mégsem az a jelentőségük, mint amikor megszabadulunk attól, hogy éhezzünk, amikor megszabadulunk attól, hogy a kövön aludjunk.