Woo-kyoung Ahn

Azt az egyet azért jó lett volna megtanulni, hogyan kell meggyőzni három perc alatt egy ügyfelet. Ez a legnehezebb prezentáció, mert minden szó számít - pedig nagyon könnyûnek tûnik, ha jól csinálják.

Olvassuk végig hangosan a prezentációnkat, mielőtt a közönség elé állnánk! Süssünk meg előbb egy szuflét, és csak azután hívjuk meg a barátnőnk apját vacsorára! Énekeljük el az "I will always love you"-t a fürdőszobatükörnek, mielőtt a céges karácsonyi bulin előadnánk a főnök füle hallatára! Nem lesz szükségünk mások visszajelzésére az illúziók eloszlatásához, mert magunk is képesek vagyunk rá.

Sokan vallunk határozott nézeteket különböző társadalmi kérdésekről, például az abortuszról, a jóllétről és az éghajlatváltozásról. Sajnos talán észre sem vesszük, milyen keveset tudunk, amíg nem kell beszélnünk róluk.

A saját buborékunkban nem beszélünk azoknak az intézkedéseknek a hatásairól, amelyekkel egyetértünk, mert feltételezzük, hogy a társaink úgyis ismerik őket. Csak akkor bújnak elő a tudásunkban tátongó lyukak és az érvelésünkben előforduló hibák, és dolgozhatunk a kijavításukon, amikor arra kényszerülünk, hogy elmagyarázzuk az általunk képviselt álláspontok következményeit valakinek, aki más nézeteket vall.

Optimistán minden simábbnak tûnik. Amikor optimisták vagyunk, becsukjuk a szemünket, hogy ne lássuk a potenciális hátulütőket és akadályokat.

Az élet valóban tele van lehetőségekkel - és többel, mint ahány atom a megfigyelhető világegyetemben és azon túl van. Csak fel kell fedeznünk őket.

A statisztikák elsősorban azért nem győzik meg a többségünket, mert nem egészen értjük őket.

Amikor egy négyéves azt mondja, hogy a sárga közlekedési lámpa narancssárga, talán nyitottabbak leszünk, és friss szemmel nézzük meg újra a lámpát.

Időnként mindenki kételkedik önmagában, de néhányan nem tudnak megbirkózni a kétségeikkel, olyannyira, hogy ezek beépülnek az énképükbe. Ettől kezdve mindent, ami velük történik, ennek a hibás elképzelésnek a fényében értelmeznek, ami önmagát erősítő folyamattá válik. Ezért szinte lehetetlen egyedül megszabadulniuk a kétségeiktől.

Néha egy rendszer hibáit csakis egy másik rendszerrel lehet kiküszöbölni - olyannal, amelyet méltányosan és határozottan a jobbítás érdekében terveztek.

Akkor értjük meg pontosan, mit gondolnak, éreznek, hisznek vagy tudnak mások, ha közvetlenül tőlük kérdezzük meg. Ha nem tudjuk, mennyire tartják humorosnak vagy sértőnek a barátaink a szexista vicceket, attól még nem találjuk ki az attitûdjüket, hogy a helyükbe képzeljük magunkat. Mivel a saját tudásunkat és érzéseinket vetítjük ki másokra, túlzottan magabiztossá válunk, és azt hisszük, az ő gondolataikkal is tisztában vagyunk. Ezért nem vesződünk azzal, vagy elfelejtjük ellenőrizni, hogy helyesek-e a feltételezéseink. Egymás megértéséhez egyetlen királyi út vezet: az információ megszerzése.

Ha van értelme a célnak, még az elérésével járó fájdalom is jól esik.

Hiszek abban, hogy a jobb világ igazságosabb világ, és ahhoz, hogy igazságosak legyünk, torzításmentesebben kell gondolkoznunk.

Az új gondolkodásmódok bejáratása ugyanúgy időbe telik, mint egy új farmeré vagy cipőé.