Szerző

Woody Allen

Nem vagyok antiszociális, csak nem vagyok szociális.
Azt hiszem, senki nem úgy indul neki, hogy vicces akar lenni.
Nem hiszek Istenben (...). Mert ha Isten létezik, akkor mondd csak, bácsikám, miért van szegénység és kopaszság?
A főiskolán a metafizika órán puskáztam: belenéztem a mellettem ülő fiú lelkébe.
Alapvetően hülye családból származom. Az apám színbolond volt. Egy bankban dolgozott, de elkapták, ahogy A4-es papírokat lopott.
Dolgoztam már állatkertben is. A vendégek azt kérdeztek, hogy mennyit fogok még nőni.
A szüleim egyszerû emberek voltak. Hittek Istenben és a padlószőnyegben.
Osztrigát pedig nem eszem. Az én ételem legyen halott - ne beteg, ne sebesült - halott!
Az őrültség viszonylagos állapot. Ki mondhatná meg, ki az őrült valójában?!
Ahhoz, hogy egy szubsztanciát vagy ideát megismerjünk, kételkednünk kell benne, a kételkedés pedig annyit tesz, hogy végességükben fogjuk föl azokat a tulajdonságokat, amelyek valóban "magában a dologban" vannak, vagy pedig "magától a dologtól", vagy valamitől, vagy a semmitől valók.
Végül is kétségtelen, hogy a "valóság" egyetlen jellemzője, hogy híján van a lényegnek. Amivel nem azt akarom mondani, hogy nincs lényege, hanem hogy híján van neki.
"Megismerhetjük-e" ténylegesen a világmindenséget? Ugyan, hiszen a kínai negyedben is alig ismeri ki magát az ember!
- A halál nem más, mint álom! - Igen, igen, csak éppen az a különbség, hogy ha meghaltál, és valaki elkiáltja magát, hogy "Ébresztő, kész a reggeli!", akkor sokkal nehezebben találod meg a papucsodat.
- Annyiszor bebizonyítottad, hogy a lélek halhatatlan! - Az hát! Elméletben. Tudod, így áll a dolog a filozófiával: mihelyt kilépsz az iskolából, mindjárt nem mûködik.
A halál a nemlét állapota. Ami nincs, az nem létezik. Tehát a halál nem létezik. Csak az igazság létezik. Az igazság és a szépség. A kettő egymással felcserélhető, de egymás aspektusai.
Mi más volna a gonosz, mint a mértéken felüli jó? (...) Nézzük a következőképpen. Ha valaki elénekel egy szép kis dalt, az nagyszerû. Ha kettőt-hármat énekel, az embernek megfájdul a feje.
Béklyóba verni csak a testet lehet. Szellemem szabadon szárnyal, a négy fal gúzsba nem kötheti, s ezért hitemre kérdem, létezik-e fogság egyáltalában?!
A klasszikusok jellemzője, hogy ezerszer olvassa őket az ember, és mindig talál bennük valami újat.
A kritikát sosem szabad komolyan venni (...). Az első novellámat durván lehúzta egy bizonyos kritikus. Én eltûnődtem, és maró megjegyzésekkel illettem a kritikust. Azután egy napon újraolvastam a novellát, és rájöttem, hogy igaza volt! A történet sekélyes és rosszul szerkesztett!
Az ember szabadon választja meg sorsát, s mindaddig nem értheti a létet igazán, míg fel nem ismeri, hogy a halál része az életnek.