Zajzoni Rab István

Álmodj, kis galambom, Nyíló rózsakertről, Csalogány daláról, Drága kedvesedről.

Dehogy vagyon annyi csillag az égen, A hány virág nyilnék az én szivemben, Boldogitó szerelem a szívvirág, Ily virágot néked a föld soh`sem ád.

Édes, édes a szerelem, De még is csak veszedelem: A szivemet megsebzette, Boldogságom eltemette.

Ha kimegyek az utcára, Rá-rá nézek sok szép lányra, Mind mosolyog a lángadta, Szerelem a gondolatja.

Az én eszem furcsa madár, A szép lányok kertibe jár, Gyönyörködik a rózsában, A szerelem rózsájában.

Bor a szerelem tengere, Pokolban feneklik medre, Vad hulláma eget nyal. Bor a szellem piros árja, Bor az örök élet lángja, A ki issza, meg nem hal.

Legény lettem, édes anyám, Szellemednek tündérszárnyán, Odahagytam lágy kebeled; Édes anyám, isten veled!