Zalatnay Sarolta

Csodát látni, jobbá válni barát nélkül nem lehet. Emlékezni, tervet szőni barát nélkül nem lehet.

Hol jár az eszem? Csak a csengőt figyelem. Érzem szívemen, hogy ez majdnem szerelem. Kedves szóra nem vártam még így soha talán. Hol jár az eszem? Mindig csak nála jár.

Fura dolog a féltékenység, mert lehet igazi féltés is, de többnyire az önzés és a hiúság együttese.

Az egész életem, bármi, amit elértem vagy el fogok érni, egyszerre érdektelenné válna, hogyha képtelen lennék megteremteni a lehetőségét annak, hogy gyerekem szülessen.

Ó, ha milliomos lennék, gyémántgyûrût vennék. Ott húznám fel nálad, leesne az állad.

Nem vagyok én apáca, Nem élhetek bezárva, Te sem vagy, kedvesem, börtönőr, Engedj ki hát a hûvösből!

Ha megváltoznék, elveszíteném önmagam, rossz és jó tulajdonságaimat is beleértve.

A végső elszámolásnál minden ember egyforma, senki sem különb a másiknál, senkit nem kérdeznek a családjáról, anyagi viszonyairól, sikereiről vagy szerelméről. Vége!

Az emberek nagy része áhítja a szeretetet, de nem tudja, hogyan kell adni.

Érzelem. Ez a legtöbb az életben. Az élet célja számomra: érezni, szeretni, érzelmeket ébreszteni, őszinte és tiszta érzésekkel kapcsolódni a többi emberhez.