Semmi sem történik véletlenül, és nem is fog soha; oka van az arany félhomályból induló és oda megtérő felhőtlen kék napok hosszú füzérének, a látszólag teljességgel zavaros politikai tetteknek, a nagyvárosok létrejöttének, a fényt soha nem látott drágakő kristályszerkezetének, a vagyon megoszlásának; oka van annak, hogy hánykor kel föl a tejesember, hogy mi lesz a választások eredménye, és hogy miért követik egymást oly szokatlanul szigorú telek. Még az elektronok is, a meg nem jósolható viselkedés iskolapéldái, valójában szelíd és engedelmes kis teremtmények, melyek fénysebességgel szaladgálnak körbe, pontosan úgy és arra, ahogy és amerre muszáj nekik. Halkan fütyülve száguldoznak, és ha ezt a füttyöt különféle kombinációiban érzékeli az ember, akkor oly kellemesnek tûnik, mint az erdei szélzúgás, és az elektronok pontosan azt teszik, amire parancsuk van. Efelől legalább bizonyos lehet az ember.