Bürokraták és pénzemberek irányítanak minket, Hazug szólamok, ígéretek tartják alul a szintet. Utat keresve, tapogatózva egymásra lépve élünk, Megnyomorítva, mindent feladva szánalmas lesz a végünk.

Kapcsolódó idézetek

1. A mai nap az a holnap, amely miatt idegeskedtünk tegnap.
2. Fel kell készülnöd arra, hogy nem mindenki álmodja a te álmaidat.
3. A jövő azoké, akik hisznek álmaik szépségében. Eleanor Roosevelt
4. Vajon lehet-e jövőnk, ha a múltunk a jelenünk?
5. Két világ van: az, amelyikről álmodunk, és az, amelyik a valóságban létezik. Paulo Coelho
6. Érdeklõdés hiányában a holnap elmarad.
7. Mindenkinek megvan a maga időgépe. Ami a múltba röpít, az az emlék, s ami a jövőbe visz, az az álom.
8. Nem tudom, merre vagy, de valahol már élsz a világban, és egy napon te meg én megérintjük majd ezt a kaput, ezen a ponton, ahol most én. Aztán majd bemegyünk a kapun, betölt minket a jövőnk és a múltunk, és annyit fogunk jelenteni egymásnak, amennyit soha egyetlen ember sem a másiknak. Még nem találkozhatunk, nem tudom, miért. De egy nap minden kérdésünkre feleletet kapunk majd. Minden lépésem közelebb visz egy hídhoz, amelyen át kell mennünk, hogy találkozhassunk. Ugye, nem lesz nagyon sokára? Ugye nem? Richard Bach
9. Ezeregyéjszakás kalandnak ígérkezel. Ha az is kevés lesz, hosszabbítunk. Vavyan Fable
10. A múltunk mindig velünk marad, és csak arra vár, hogy megkavarja a jelenünket.
11. Álmok: mindenkinek vannak. Néha jók, néha rosszak. Néha azt kívánod, hogy elfelejtsd őket, néha ráébredsz, hogy túlszárnyaltad őket. Néha úgy érzed, végre valóra válnak, és néhányunknak csak rémálmok jutnak. De nem számít, miről álmodsz, mikor eljő a reggel, a valóság beférkőzik és az álmok eltûnnek.
12. Álmok: mindenkinek vannak. Néha jók, néha rosszak. Néha azt kívánod, hogy elfelejtsd őket, néha ráébredsz, hogy túlszárnyaltad őket. Néha úgy érzed, végre valóra válnak, és néhányunknak csak rémálmok jutnak. De nem számít, miről álmodsz, mikor eljő a reggel, a valóság beférkőzik és az álmok eltûnnek.
13. Tudnom kell, van-e remény. Fél éjszakán át sóhajtoztam éber álomban. (...) Várom, hogy kezed, szemed, ajkad... holnap végre láthatom.
14. Egész életünkben a jövő miatt aggódunk. Eltervezzük. Próbáljuk megjósolni, mintha az, hogy előre ismerjük, elnyomná a robbanást. De a jövő mindig változik. A jövő a legbelsőbb félelmeink otthona és a legvadabb reményeinké. De egy dolog biztos, ha végül megmutatkozik, a jövő mindig más, mint ahogy elterveztük.