Jó férjem van, szép, okos kislányom, remek diplomám, szerető szüleim. Sikeres ember vagyok. Az utóbbi időben befészkelte magát a fejembe a kételkedés, hogy tényleg sikertörténet-e ez, nem inkább kudarc... egy hang folyton azt suttogja odabent, hogy nem a saját életemet élem, hanem másokét. Azt hiszem, igaza van. Jó lenne letenni ezt a csomagot, amelyben ráadásul nem is tudom, mi van, csak azt érzem, hogy elviselhetetlenül nehéz. Szeretnék megszabadulni valamitől, de nem tudom megfogalmazni, hogy mi az. A magam életét élni, anélkül, hogy el kellene veszítenem azokat, akiket szeretek.