Utólag könnyû okosnak lenni, tartja a mondás. Ezt gyakran furcsa mosoly kíséretében emlegetjük, amikor egy butaságnak tûnő hibát próbálunk megindokolni. Ám gyakran úgy módosítjuk az emlékeinket, hogy ne csak utólag legyünk okosak, hanem hogy úgy tûnjön, végig ezt a kimenetelt vártuk. Tudtam, hogy rossz szándékú. Tudtam, hogy viccel. Tudtam, hogy így fog dönteni. Tudtam, tudtam, tudtam. Ha valóban tudtuk volna, nem cselekedtünk volna másként?