Többször is megpróbálkozott azzal, hogy papírra veti a gondolatait Marianne-ről (...). Õ nem úgy él, mint mások. Néha úgy viselkedik, mint aki rettentő tapasztalt, ettől ő tudatlannak érzi magát, máskor meg olyan naiv. Érteni akarja, hogyan mûködik az agya. Ha ő eldönti magában, hogy nem szól semmit, Marianne pár másodpercen belül megkérdi, hogy mi van. Ez a "mi van" annyi mindent hordoz magában: nem csak azt, hogy a lány eleve azért teheti fel ezt a kérdést, mert tudományos figyelemmel kíséri az ő hallgatásait, hanem a totális kommunikáció iránti igényt is, azt, hogy ami nincs kimondva, az kellemetlen zavar kettejük között.