Nyugodt életet kívántunk, s bár sorsunk többet adott, hiányzott csókunkból a köznapok üdve-terhe, a próbált szeretet közele, rend, biztonság: ami nagy volt, az a szüntelen újuló kaland volt, amelyre annyian vágynak: összekapcsolt, de szét is törte boldog éveid: be szánalmas az élet, be irigy, hogy egyféle csak és hogy oly rövid!