Egész életünket kőből emelt falak között töltjük. (...) Egy idő után az ember maga is kővé dermed. A gondolatai mindenképpen. Csak meg kell nézni a városi polgárokat, akik soha nem mennek a városfalakon kívülre: csupa-csupa kő. Nem is nevetnek soha, mert akkor szétrepedezne az arcuk.